Néha olyan értelmetlennek tűnik a színház, máskor meg lételem. Ezen a tegnap gondolkoztam el a csíki előadás közben (Minden jó, ha vége jó). Néztem a színpadon történteket és az jutott az eszembe, hogy egyszerűen nevetséges, hogy néhány ember fent áll egy pódiumon, egy történetet játszik, amivel valószínűleg még soha sem találkozott, s mindezt hatalmas pátosszal és átéléssel csinálja, s lent a nézőtéren 200 arc bámul és úgy tesz mintha az egészet elhinné. (persze ez nem mindig igaz, de a kivétel erősíti a szabályt) Egyszerűen nevetséges. És közben meg ez a színház szépsége ha jó, mert akkor a történet élő, s a lent bambuló néző nemcsak úgy tesz... Néha nem tudnék meglenni színház nélkül, néha meg röhejesnek találom. Van ez így, de fő a kitartás!
"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése