"Csak olyan istenekben hinnék akik, akik táncolni tudnak."

2010. június 30.

Tádám!!!

Újra itt. Megint új és változott külsővel. Hogy mi minden történt? Hosszú lenne elmesélni. Új emberek jöttek, régiek elmentek, vagy csak az újak távoztak hamar az életemből. Munka, kevés pihenéssel fűszerezve. Barabás Olgás Krimi, egy kis vérontás, Kisvárda egy kis vérszívás. Ami biztos az Gyergyó, ami meg nem biztos az nagyon előreláthatatlan. Jöjjön egy kis nyaralás a milliónyi zűr után, Budapest, Balaton, Zsámbék, megmiegymás... Több ezer kilóméter, meg egy kis autó amiben benne ül Liro fogva a szoknyája szélét és a rendezés idén elmaradhat. Külömben mit is kezdhetnék vele. Néha jó az ha az emberek nem értenek semmit, a lényeg, hogy úgyis megteszik. És addig jó amíg mindet megtesznek azért, hogy akármit elérjenek, mert a zene marad "handinhand" a ritmussal, s én is maradok barátságban a zenebuddhizmussal. S, hogy ne maradjon ilyen csúnya rím a mondandóm végén, ezért még visszatérek csak győzze valaki kivárni. Az alkotó válság ezennel előreláthatatlan ideig megszünik az oda-visszahatás miatt (vagy pont azért).

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor