2008. október 28.
2008. október 23.
Iwiw nemzedek
Mostmar nemcsak Coca Cola es Mc Donald's nemzedek alakult ki hanem egy Iwiw-Hi5 nemzedek is. Sulyos pontra kezdunk jutni. Eloben mar nem tudunk beszelgetni csak az interneten keresztul. Interneten keresztul ismerunk sok embert akivel eletunkbe egyszer vagy egyszer sem talalkoztunk. Mar latom a cyber kapcsolatokat a kis cyber gyerekkel aki csak a Hi5 rol ismeri az apjat vagy akar csak az Iwiw uzenofalan olvassa az anyja szellemesebbnel szellemesebb, neha gyomorfordito, vagy koltoi uzeneteit... Ha faj a vilag vagy egyedul vagy akkor az Iwiw uzenofala majd segit. Ird ki hogy mi bant es igy majd rohogve fosshatjuk egymasra a lelki bajainkat, amik amugy senkit sem erdekelnek csak mi megnyugszunk tole. Eljenek az uzenofalak es a tarsasagi honlapok. Mondjuk el hogy mi bajunk mert ugyis mindenki szarik ra...
Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor
Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor
2008. október 22.
A vers
Szilágyi Domokos
KÉNYSZERLESZÁLLÁS
KÉNYSZERLESZÁLLÁS
Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú, sztaniol-gló-
riás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes,
olyan, aminőket rettenetes módszerekkel gyártottak gólyamesegyártó
nagyanyáink,
méhükkel örökké bajlódó nagyanyák, szegények, angyalgyártó kisiparo-
sok; - : mert bűnnek nem bűn, csak ama bizonyos eredendő; és
isten angyalkáit szaporítani talán még erény is.
Nem lettem angyalka hát; sivalkodván, szárnyatlanul, de meg szárnyta-
lanul is, úgy zuhantam, bukóröpülésben, íves vinnyogással, a bizton-
ság kínzón-vakmerő erejével, mint egy berepülő-pilóta.
De nem sajnálok mást, csak a tollsöprű-szárnyat, melynek hasznát veheti
az ember, ki meg akarja tisztítani e pókhálós századot.
Nem lett belőlem angyalka, szelíd, pendelyes, szöszi, ki ott lebeg a világ
minden lebegő pallója fölött, hogy vízbe ne pottyanjon senki szelíd,
szöszi, kicsi édes,
óvja őket a túl sok fagyitól, elhallgatja előlük az angyalgyártás kis- és
nagyipari módszereit, estente mesét mond arról, hogy a Sárkánynak
mind a hét feje tökkelütött, és különben is a Sárkány csak arra jó,
hogy levágják neki mind a hét fejét,
mert, tudjátok, gyerekek, e világon csak a Sárkány mulandó. Elég eny-
nyit tudnotok a mulandóságról.
Sem angyalka, de láng-pallosú kerub se lettem. A lángszórót már a Pa-
radicsomban sem szerettem,
pedig ott még mily kezdetleges vala! Nagyjából nem volt célja egyéb,
mint a sarki rendőrnek: pírosra állítani a lámpát. Nos hát, nem lettem
sarki angyal,
s az vesse rám az első követ, aki biztosan eltalál, mert meghalni nem
szeretek, de ha muszáj: egyszer bőven elég.
Nem lettem angyalka; ördögöcske inkább: vigyori, szélhámos, szemtelen,
kiszámíthatatlan, kaján, konok, utálatos, békételen, békélhetetlen,
B12-lhetetlen,
figyeljetek, kislányok, kisfiúk, mielőtt elaludnátok, elárulom nektek, hogy
az a Sárkány nem is olyan tökkelütött, s azt se higgyétek, hogy
Meseország valami különös világ, mindennapi dolgok történnek
ott is,
tegnap például vekkerszínű strandfelhő úszott a palatetőn s a walesi
hercegérsek elsőszülött fia szinkrofazotront szült egy okker éjszakán,
de mire megjöttek a mentők, elfolyt már a nehézvíz,
és képzelje, Mrs. WHO, három órát álltam sorban kapcabetyárbecsületért
és mire odaértem, elfogyott,
ezenkívül egy washingtoni milliomos 200 000 dollárért megvette Ferenc
Jóska Rhesus-faktorát, de egy gengszterbanda kilopta belőle a go-
lyóscsapágyakat, hát nem egy bosszúság?
Pedig én hittem a pápa csalhatatlanságában, míg ki nem derült, hogy
folliculinnal üzérkedik!
Alukáljatok, kislányok, kisfiúk, nem történt semmi különös, nincs semmi
baj, mindezt csakúgy mondtam, mert épp eszembe jutott, bukó-
repülésben, a huszadik század közepén,
mert nem lettem angyal, az ördög vinne el engem; egyetlen tudomá-
nyom: az élveboncolás,
nézzétek ezt a ronda tetemet. Az enyém. Élő tetem, igen. Hagyjatok bé-
két a logikámnak.
Kecsesen megemelem koponyatetőm, nézzétek ezt a kopasz agyvelőt,
hogy megkérgesedett, pedig még csak pár millió éves,
s hogy elkérgesedett! mennyi mindent kibírt, a nyavalyás, mennyi min-
dent kibírt, ami - nem vele történt! Tudjátok-e,
hogy e pár millió év alatt hányszor fordult elő
hogy minden becsületes embernek meg kellett volna őrülnie! Ne cso-
dálkozzatok a primitív törzseken, melyek szentnek tartották az őrül-
teket. Hát nézzétek e kérges, e becstelen agyvelőt, kislányok, kis-
fiúk, s okuljatok. És
angyalkát egyet se lássak köztetek! Angyalkát, szöszit, szelídet, gyolcs-
pendelyűt, tollseprű-szárnyút, sztaniol-glóriásat,
és hagyjuk a sárkány-mesét, és nékem, aki nem lettem angyal, tollsöprű-
szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcs-pendelyes, hercig, kicsi édes
énnekem, aki bukórepülésben, íves sivalkodással, a biztonság kínzón-
vakmerő erejével zuhantam ide,
énnekem ne mondjátok, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat,
csak ennyit mondjatok:
"szeresd felebarátodat hasba lőni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat
gázkamrába küldeni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat villa-
mosszékbe ültetni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat arcul
köpni, mint tenmagadat; szeress felebarátodra atombombát dobni,
mint tenmagadra; szeress felebarátod húsán hízni, mint tenmaga-
dén" - :
csak ennyit mondjatok, és akkor, bizony mondom, hiszek néktek,
én, az ördögöcske, aki zuhantam, kényszerleszállást végeztem itt, közöt-
tetek, ezen a rögös, sziklás, gödrös, ismeretlen terepen,
kényszerleszállást végeztem, és tudom, hogy bele fogok halni.
Van egy jó barátom, vízirigó az illető,
megtanított, hogyan kell rohangálni az árban, kicsipegetni mohos kövek
alól
a mindennapit. Neki, lám, eszébe sem jutott,
hogy lehetett volna angyalka, édes,
mennyei dolgokban járatos,
s megtaníthatott volna arra is például, hogy rövidebbre tördeljem e soro-
kat, s akkor
nem kellene alábirizgálnom oly sok mohos követ.
Tudjátok, ha én ember volnék,
ember, ki arra kényszerült, hogy a világtörténelem leghosszabb száza-
dában éljen
(leghosszabb, pedig még háromnegyede se telt el),
ha ember volnék, mondom,
szereznék egy talajgyalut, hogy kényelmes leszálló-pályát készítsek el-
jövendő kényszerleszállóknak.
Meg aztán ki tudja, milyen magasra jut el egy-egy gyaluforgács?
2008. október 19.
Az Isten balkánja
Behunyott szemek, semmibe marado tekintetek, gyonyoru mosolyok, boseg, szeretet, alarcok a vilag fele, alarcok egymas fele, alarcok az Isten fele. Miert? Sikerert, penzert, elismeresert. Az emberek egyre maganyosabbak es ettol sajat maguk spanolasaban, masok bantasaban keresnek menedeket. Veszelyes betegseg ez. Veszelyes betegseg a magany. Menekules valami emberfelettibe ami majd segit. Ha segit... Duhos vagyok, felhaborit es csak agressziot valt belolem a kepmutatas. Miert kell mindent szepnek lattatni, ami nem szep. A krumpli leves az legyen krumplileves...
Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor
2008. október 16.
Tele van a tokom mindennel...
Felhaborito olvasmanyok, balkani bunkok, feher fekak, meg meg egy jo par ilyen marhasag. Burokracia, kiszolgaltatottsag es nyugtalansag. Ez jellemez minket mostansag. Miert van ez? A szuklatokoruseg, a majmolas es meg a fene tudja hogy meg mi miatt... Ki kell labalni belole, de most rogton. De hogyan???
Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor
Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor
2008. október 11.
Egy interju rolam, vagy velem
A gyergyoi Kisujsagban jelent meg...
Színészportré
Kolozsi Borsos Gábor székelyudvarhelyi, és már ötéves korában is otthonosan mozgott a színház berkeiben. Akkoriban még nem, csak késôbb, tizenkét évesen játszott elôször színdarabban. Onnan egyenesen vezetett az út a színészi pálya felé… A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Fôiskola elvégése után, alig több mint két hete ismerkedik a gyergyói társulattal. Kolozsi Borsos Gábor a Figura Stúdió Színház másik új arca.
A 3 tánc Beckettre címû darabban láthattuk már, és a Katona Imre által rendezett A Hatalmas Színrabló címû mesejátékban is játszani fog, Marcona ôrszem lesz.
A színészt és az embert próbáltuk megismerni…
– Ha pár szóban kellene bemutatkoznod, mit mondanál el magadról?
– Bika vagyok – nevet. Barátságos, társaságkedvelô, és úgy gondolom, jó társaság is, és kicsit dekoncentrált. De vagyok! A környezetem hat rám, befolyásolja, hogy milyen legyek. Változom… változatos ember vagyok.
– Hogyan lettél színész?
– Mondhatnám, hogy hírnévrôl ábrándozok, de nem így van. Szeretek játszani. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy orvos vagy mérnök legyek. Ez kellett nekem. Mióta megszülettem „színházban élek”. A szüleim a székelyudvarhelyi népszínház alapító tagjai és tagjai voltak, majd a nôvérem is dolgozott ott. Ötévesen a színház padlásán futkároztam. Tizenkét évesen játszottam egy egyfelvonásos Tomcsa Sándor-darabban. Dráma-pedagógia osztályba jártam a középiskolában. A fôiskolára való felvételi során az sem jutott eszembe, mi történik, ha nem sikerül. Le se tudtam volna térni errôl az útról.
– Hogy érzed itt magad?
– Kicsit furcsa ebben a kisvárosban Vásárhely után. Jártam már itt, de nem sokat tudtam Gyergyóról. Kezdem megszokni, lassan jól fogom érezni magam. A kollégákkal még meg kell ismerjük és szokjuk egymást. Ahol emberek vannak, mindenhol jó nekem. Nagyon tetszik, hogy kis létszámú a társulat, így hamar be lehet illeszkedni.
– Van-e álomszereped?
– Minél többet dolgozom és játszom, annál inkább felismerem, mi nem nekem való, illetve, ami nekem való. A világirodalom egyetlen figurájáról érzem úgy, hogy szívesen a „bôrébe bújnék”: Ká A dzsungel könyvébôl nagyon tetszik, az erô, az energia, amit sugároz. Az ô figuráját érzem magamhoz nagyon közel.
– Milyennek látod két elôadás után a gyergyói közönséget?
– Fanatikus. Sugárzik az arcukról, hogy részt fognak még venni elôadásokon. A gyergyói színháznak nincs nagy közönsége, de van egy réteg, amelyik rendszeresen megnézi a darabokat. Ôket hívom fanatikus nézôknek.
– A színpadról milyen embernek ismerhetnek meg?
– Az egész személyiségemet felviszem a színpadra, nem lehet azt „otthon hagyni”. Nem III. Richárddá kell átváltoznom, hanem bennem kell élnie III. Richárdnak, ahhoz hogy méltóképpen alakítani tudjam, ezt vallom én. Amilyennek a színpadon látszom, olyan vagyok.
– Hogyan képzeled a jövôdet?
– Sztár akarok lenni – mondja komolynak tûnôen, aztán elneveti magát. Ennél a társulatnál jól érzem most magam, de nem hiszem, hogy innen vonulok nyugdíjba. Szívesen maradnék most egy ideig. Lehetôségem is van, hogy kibontakozzak, hogy játsszak, mert nem vagyunk sokan.
– Apropó sztárok… mit gondolsz a mai sztárvilágról?
– Erdélyben ilyen nincs, Hollywoodban már beteges, de Magyarországon nagyon jól mûködik a sztárkultusz. Egészséges szinten kifizetôdô. Egy jó színész „reklámozása” az egész társulat hasznára válhat. Amelyik színésznek, legalább a maga környezetében nincs kultusza, az elôbb-utóbb kikerül a szakmából. Tehát a sztárvilág és annak kialakulása, kialakítása meg is rostálja a színészeket. De ahhoz, hogy valakinek kultusza legyen, egyszer a saját maga erejébôl el kell jutnia oda, hogy elismerjék a szakmájában, különben nincs értelme, hogy „sztárt faragjanak belôle”, akkor az a közönség becsapása lenne. Így gondolom én, és azt vallom, hogy a közönség elismerését ki kell érdemelni.
Rancz Enikô
Színészportré
Kolozsi Borsos Gábor székelyudvarhelyi, és már ötéves korában is otthonosan mozgott a színház berkeiben. Akkoriban még nem, csak késôbb, tizenkét évesen játszott elôször színdarabban. Onnan egyenesen vezetett az út a színészi pálya felé… A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Fôiskola elvégése után, alig több mint két hete ismerkedik a gyergyói társulattal. Kolozsi Borsos Gábor a Figura Stúdió Színház másik új arca.A 3 tánc Beckettre címû darabban láthattuk már, és a Katona Imre által rendezett A Hatalmas Színrabló címû mesejátékban is játszani fog, Marcona ôrszem lesz.
A színészt és az embert próbáltuk megismerni…
– Ha pár szóban kellene bemutatkoznod, mit mondanál el magadról?
– Bika vagyok – nevet. Barátságos, társaságkedvelô, és úgy gondolom, jó társaság is, és kicsit dekoncentrált. De vagyok! A környezetem hat rám, befolyásolja, hogy milyen legyek. Változom… változatos ember vagyok.
– Hogyan lettél színész?
– Mondhatnám, hogy hírnévrôl ábrándozok, de nem így van. Szeretek játszani. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy orvos vagy mérnök legyek. Ez kellett nekem. Mióta megszülettem „színházban élek”. A szüleim a székelyudvarhelyi népszínház alapító tagjai és tagjai voltak, majd a nôvérem is dolgozott ott. Ötévesen a színház padlásán futkároztam. Tizenkét évesen játszottam egy egyfelvonásos Tomcsa Sándor-darabban. Dráma-pedagógia osztályba jártam a középiskolában. A fôiskolára való felvételi során az sem jutott eszembe, mi történik, ha nem sikerül. Le se tudtam volna térni errôl az útról.
– Hogy érzed itt magad?
– Kicsit furcsa ebben a kisvárosban Vásárhely után. Jártam már itt, de nem sokat tudtam Gyergyóról. Kezdem megszokni, lassan jól fogom érezni magam. A kollégákkal még meg kell ismerjük és szokjuk egymást. Ahol emberek vannak, mindenhol jó nekem. Nagyon tetszik, hogy kis létszámú a társulat, így hamar be lehet illeszkedni.
– Van-e álomszereped?
– Minél többet dolgozom és játszom, annál inkább felismerem, mi nem nekem való, illetve, ami nekem való. A világirodalom egyetlen figurájáról érzem úgy, hogy szívesen a „bôrébe bújnék”: Ká A dzsungel könyvébôl nagyon tetszik, az erô, az energia, amit sugároz. Az ô figuráját érzem magamhoz nagyon közel.
– Milyennek látod két elôadás után a gyergyói közönséget?
– Fanatikus. Sugárzik az arcukról, hogy részt fognak még venni elôadásokon. A gyergyói színháznak nincs nagy közönsége, de van egy réteg, amelyik rendszeresen megnézi a darabokat. Ôket hívom fanatikus nézôknek.
– A színpadról milyen embernek ismerhetnek meg?
– Az egész személyiségemet felviszem a színpadra, nem lehet azt „otthon hagyni”. Nem III. Richárddá kell átváltoznom, hanem bennem kell élnie III. Richárdnak, ahhoz hogy méltóképpen alakítani tudjam, ezt vallom én. Amilyennek a színpadon látszom, olyan vagyok.
– Hogyan képzeled a jövôdet?
– Sztár akarok lenni – mondja komolynak tûnôen, aztán elneveti magát. Ennél a társulatnál jól érzem most magam, de nem hiszem, hogy innen vonulok nyugdíjba. Szívesen maradnék most egy ideig. Lehetôségem is van, hogy kibontakozzak, hogy játsszak, mert nem vagyunk sokan.
– Apropó sztárok… mit gondolsz a mai sztárvilágról?
– Erdélyben ilyen nincs, Hollywoodban már beteges, de Magyarországon nagyon jól mûködik a sztárkultusz. Egészséges szinten kifizetôdô. Egy jó színész „reklámozása” az egész társulat hasznára válhat. Amelyik színésznek, legalább a maga környezetében nincs kultusza, az elôbb-utóbb kikerül a szakmából. Tehát a sztárvilág és annak kialakulása, kialakítása meg is rostálja a színészeket. De ahhoz, hogy valakinek kultusza legyen, egyszer a saját maga erejébôl el kell jutnia oda, hogy elismerjék a szakmájában, különben nincs értelme, hogy „sztárt faragjanak belôle”, akkor az a közönség becsapása lenne. Így gondolom én, és azt vallom, hogy a közönség elismerését ki kell érdemelni.
Rancz Enikô
Blogra fel
Iwiw... Profil... Blog! Mostansag rengeteg blogot nezegettem vegig es egyre jobban kezdem szeretni a nyilvanos szemelyi naplokat. Az ertelmet meg nem tudom de arra biztosan jo hogy emberek (szukebb blo
greteg) megismerjek egymast. Van aki oszintebben, van aki burkoltabban, van aki nagykepuen, vagy van aki csak szerenyen bloggol. Minden fajta egy erdekes es izgato megnyilvanulasi forma. Informacio tomkeleg. Erdekessegek, friss es uj dolgok. Mindenkinek ajanlom figyelmebe a blogolast, vagy legalabb az olvasast. Neketek irjuk magunkrol. A vilag a blogolo szemszogebol. Igy is erdekes... Blogra fel!
Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor
greteg) megismerjek egymast. Van aki oszintebben, van aki burkoltabban, van aki nagykepuen, vagy van aki csak szerenyen bloggol. Minden fajta egy erdekes es izgato megnyilvanulasi forma. Informacio tomkeleg. Erdekessegek, friss es uj dolgok. Mindenkinek ajanlom figyelmebe a blogolast, vagy legalabb az olvasast. Neketek irjuk magunkrol. A vilag a blogolo szemszogebol. Igy is erdekes... Blogra fel!Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor
2008. október 10.
2008. október 9.
"Valami reggel, mintha nem is ma volna"
Reggeli fel 6 van... Hogy poroghet ennyire egy ember, mint en ilyen idoben. Nem birok lefekudni. Kotelessegnek erzem bamulni a szamitogep monitorat. Blogok frissitese, szinhazi programok, kepek es meg sok minden porog a szemem elott, csak faradt nem vagyok. Bar ramferne az alvas, mert hosszu hetvegem volt tele uj szinhazi elmenyekkel, uj emberekkel, nagy bulikkal. Azt meg ki kell pihenni. Lassan ujra beindul a munka. Gyerekdarab Katona Imre modra... Egyszer csak lesz belole valami, csak nehez kivarni, mert eddig nagy kaosz a kobon. Na viszlat...K.B.Gabor
Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)