Istenem, mindenki milyen arrogáns és tudálékos lett.
Végre lett Szinkron csoport logó:
2011. június 3.
2011. május 30.
Mintha nem a régi voln(ál)ék
Márciusban írtam utoljára. Az jó sok. Azóta sok minden történt, nem részletezem mert nem fontos. Úgy döntöttem újra visszaállok a blogolásra. Vagy azért mert hiányzik, vagy csak mert rendet kell raknom az életemben. Mostanság borzasztóan unok mindent, a munkától, a pihenésig. A tegnap azon tűnődtem, hogy vajon mi jár egy most végző diák fejében, hogyan látja a dolgokat és, hogy én anno, hogy gondolkodtam. Ez csak azért jutott eszembe mert egy banketten voltan, és valahogy azt éreztem, hogy ezek a diákok nem tudnak élni, vagy legalábbis nem találnak egy utat maguknak. Egy sráccal ismerkedtem meg aki nagyon szimpatikus volt egy igazi multilateral dezvoltat :), jó neveléssel, jó humorral, jó érzékkel megáldva. Olyan jól eső érzés volt, hogy akadnak az új generációkban ilyen emberek. Nem akarok én senkit bántani, de mégis olyan furcsa ez az egész. Nem tudom, hogy én változtam-e vagy a világ de nem jó irányba.
Ki kellene mozdulnom Gyergyóból, de sajnos még nincs időm rá. Valami csendes hely hiányzik, de most rögtön!
2011. március 8.
In memorian Selyem András
2011. február 14.
2011. január 31.
Románia, a lehetőségek hazája.
"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor
2011. január 28.
MIndenkorok legszebb sorai
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És ahol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És ahol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.
2011. január 22.
2011. január 21.
Vagyok
Vagyok, Aki Vagyok, járok az Úton, Amin járok...
"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor
"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor
2011. január 18.
Faragó eltűnik ma!
"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor
Egy lánynak, egy embernek, egy volt "talán" barátnak, vagy annak aki úgy érzi
S míg az elme embertáncát járta,
Addig sütött nap a gyönyörű szádra,
Elborítva sötét, árnyékos zugokat,
Kél, mert kélnie kell.
Választ nem talál, sem kéz sem láb,
Mégis szüntelen a kérdés mely éget.
Néha lehoznám a csillagot,
Csak ismerném, a gondolatot ami vezérelt.
Fuss, míg nem ér mi legjobban fáj,
Fuss, míg találsz helyet, hol van otthonod.
A félelmet megvetem, s mondandóm elveszíti
Mindazt amit az Isten ruházott rá.
Ámított perc mely oly kínos,
Viselt dolgaink lemezbe zárva,
A megszokás örömét a sutba...
S minden kél, mert kélnie kell
2011. január 12.
Egy kis zene Udvarhelyről
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)