Elv

 Három féle ember létezik:
- aki jó
- aki jó akar lenni
- aki az hiszi és úgy tesz, mintha jó lenne.
Én egyikbe se tartozom. Én az vagyok aki azt, hiszi és úgy tesz mintha jó akarna lenni. Ezzel is erősítve a szabályt. Attól ember, az ember, hogy elvei vannak és ez teszi a világon a legviselhetetlenebb lénnyé.
Gondolkodnom kell, bár ettől a világ nem fog megváltozni. Bárcsak mindenki gondolkodna.... legalább egy kicsit és nem csak az téves, fals és érvényét vesztett elveit hajszolná. Ezt kell nekem is tenni.
Érvelj, hallgass, mikor hallgatnod kell. Ne vitázz mikor nincs értelme. Nem jövök ki, az emberekkel soha és nem is akarok törekedni rá.



"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus" K.B.Gabor

Pfffff

Sok hibád, hibáz s hiába atombombáz, mégis arany a láz, mely megbabonáz.

Lökhárít ő, mint lökhárító, a lottó sem segíti mert lök s hárít ó.

Kiváltképp keresi kenyerét s közben mutatja a tenyerét, -még fér zsé belé-

Máris kezdődik a zsémbelés, mindezt befejezve indulhat a zsebelés,

Az utca másik oldalán. Egy lány oldalazva járkál,

Miközben a szeretet, erős szereket keresget, néha csak feneket vereget,

A srácon négy-hat-nyolc ráncon kívül az élet nehéz súlya is nehézkedve ráül.

Találkozók a parti sétányon soha nem lépnek túl a party fényáron.

Dönt és szól mától enyém vagy, míg nem változtat ezen a vágy,

A válasz sem marad hasztalan, megtörténik minden este egy asztalon.

Gyerekes, gyermeteg, gyereket nevelnek, miközben szegénynek neveket keresnek,

Géza? Béla? József? Ajtony? Bár ne léptek volna be az ajtón.

De az a hely csak magát kínálta s a szoba közepén ott volt a kávézó asztalka...

Mára, egyre másra felfénylik még az a lámpa, mely nem hagyja őket megnyugvásra.

A hibát másban nem találva, magát a srác földhöz vágja,

Átkozva a napot, melyen árva együgyű butaságba torkolva a lány fenekét percekig markolta.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus" K.B.Gabor

Vagyok

Vagyok, Aki Vagyok, járok az Úton, Amin járok...

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

Egy MC vallomásai

Középszerű ember vagyok. Világéletemben azt hittem, hogy a világ megáltoztatható azzal ,ha az ember tesz érte, de sokszor csalódnom kellett. Meggyőződésem volt, hogy teszek valamit a környezetemért, de rá kellett jönnöm, hogy túl sokat akarok és nem birom egyedül. Nem az én műfajom a színház, sőt azt sem tudom mihez értek, vagy éppen értek-e valamihez. Reményvesztett lettem. Vérnek kell folynia, hogy változzon az ember. Azt hittem, hogy jót teszek, de rájöttem, hogy pont ezzel teszek még több rosszat a környezetemnek. Középszerű, klissés, barátnélküli, tehetetlen lettem. Nem értem, hogy jutottam ide... Emésztenem kell, gondolkodnom, sőt újragondolnom kell mindent. Másképp látnom, másképp éreznem. Valami miatt azt érzem, hogy mégis helyes az út ami járok és mégsem az.

Amiről a buddhizmus beszél, az a megszabadulás, ez pedig a mu-n, a semmin keresztül érhető el. az embernek teljesen ki kell üresítenie magát, meg kell szabadulnia minden akarattól és vágytól.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gábor