Elutazott

Liro tegnap elutazott, nagyon messzire. Egy hétig nem találkozhatnak, de ezért nem voltak szomorúak. Liro is és Zibor is a busz ablakán keresztül nézték az elvonuló tájat, s bár több száz kilóméterre voltak egymástól, mégis úgy érezték, mintha egymás mellett lennének. Az óra iszonyatos lassúsággla kezdte kiketyegni a perceit, s a hétnyi távollét sehogyan sem akart elmúlni. Zibor már öt napja feküdt mozdulatlanul az ágyában és csak hagyta a gondolatait messze, messze repülni. Az ablak előtti fenyőfa ma is elkezdte rendszerintí ringását, a kóbor macska már kora reggel óta ott ült a harmadik ágon. Úgy dél körül egy hatalmas széllökés megrázta a fát és a macska abban a pillanatban lezuhant az ágról. Zibor ezt nem láttam, mert az ablakon kinézve csak a semmibe bámúlt és csak Liro bírt gondolni.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor