Á

Hányok magamtól és attól is, hogy nem tudok normálisan kezelni helyzeteket. Egyszerűen meg szeretnék menteni mindent magam körül de mindig elvesztem azokat amiktől egy pillanatig nem akarok tudomást venni. Egy bunkó vagyok! Nem tudok, nem merek és nem is akarok magamról beszélni lehetőleg senkivel. Nem tudom a problémáimat megoldani, nem tudok emberekkel emberül bánni. Mindent meg akarok úszni mert úgy könnyebb, lusta és hanyag vagyok. Mindent felégetek magam mögött ami abban a pillanatban nem fontos de fontos lehet - és az is- számomra. Liró és Zibor meghalt! Már erre a két névre is haragszom, sőt mindkettőt gyűlölöm pedig szeretni akarom. Semmi sem fontos számomra csak a most. Nem érdekel sem jövő, sem múlt, mert nem látok értelmüket, mert akkor a világnak változni kellene ha figyelembe venném ezeket. Nem akarom figyelembe venni, nem érdekel és félek is tőle... Rossz ember leszek. Nem akarom de nem vagyok hajlandó és nem vagyok képes változtatni ezen. Felégetek mindent magam körül mert így könnyebb. Utálok mindenkit mert hazudik és utálom magam mert hazudok pedig ezt sem szeretném.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus" K.B.Gabor

Pfffff

Sok hibád, hibáz s hiába atombombáz, mégis arany a láz, mely megbabonáz.

Lökhárít ő, mint lökhárító, a lottó sem segíti mert lök s hárít ó.

Kiváltképp keresi kenyerét s közben mutatja a tenyerét, -még fér zsé belé-

Máris kezdődik a zsémbelés, mindezt befejezve indulhat a zsebelés,

Az utca másik oldalán. Egy lány oldalazva járkál,

Miközben a szeretet, erős szereket keresget, néha csak feneket vereget,

A srácon négy-hat-nyolc ráncon kívül az élet nehéz súlya is nehézkedve ráül.

Találkozók a parti sétányon soha nem lépnek túl a party fényáron.

Dönt és szól mától enyém vagy, míg nem változtat ezen a vágy,

A válasz sem marad hasztalan, megtörténik minden este egy asztalon.

Gyerekes, gyermeteg, gyereket nevelnek, miközben szegénynek neveket keresnek,

Géza? Béla? József? Ajtony? Bár ne léptek volna be az ajtón.

De az a hely csak magát kínálta s a szoba közepén ott volt a kávézó asztalka...

Mára, egyre másra felfénylik még az a lámpa, mely nem hagyja őket megnyugvásra.

A hibát másban nem találva, magát a srác földhöz vágja,

Átkozva a napot, melyen árva együgyű butaságba torkolva a lány fenekét percekig markolta.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus" K.B.Gabor

Nem ígérek semmit!

Én nem ígérek semmit, mert nincs meg mindenem hozzá. Én nem akarok édes álomba ringatni, mert nem én rendelkezem az ágy felől. Én  nem hazudhatok semmit, mert nem ismerem még az igazságot. Én nem akarok helyet változtatni, mert félek tőle. Én nem akarom elveszteni a legjobb barátaim... mégis megtörténik. Én csak annyit tudok, hogy amit elkezdtem az be is fogom fejezni, ha siker, ha bukás a vége. Én csak annyit tudok, hogy az MC-nek a dolgát kell tenni...

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus" K.B.Gabor