Lakásom

Készen van. Kifestve, kimeszelve, kifúrva, összevágva, megfordítva, felszerelve, stb. Mostmár otthonos és hangulatos. Kösziiiiii:D

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Színházi dilemma

Néha olyan értelmetlennek tűnik a színház, máskor meg lételem. Ezen a tegnap gondolkoztam el a csíki előadás közben (Minden jó, ha vége jó). Néztem a színpadon történteket és az jutott az eszembe, hogy egyszerűen nevetséges, hogy néhány ember fent áll egy pódiumon, egy történetet játszik, amivel valószínűleg még soha sem találkozott, s mindezt hatalmas pátosszal és átéléssel csinálja, s lent a nézőtéren 200 arc bámul és úgy tesz mintha az egészet elhinné. (persze ez nem mindig igaz, de a kivétel erősíti a szabályt) Egyszerűen nevetséges. És közben meg ez a színház szépsége ha jó, mert akkor a történet élő, s a lent bambuló néző nemcsak úgy tesz... Néha nem tudnék meglenni színház nélkül, néha meg röhejesnek találom. Van ez így, de fő a kitartás!

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Apelláta a "hiszek - nem hiszekre"

Hiszek.

Hiszek a királylányban,

és hiszek a koldusban is.

Hiszek egy mesében

ami velem történik.

Hiszek a sárkányban is,

hiszek mind a hét törpében.

Hiszek minkét végben,

és hiszek bennetek is.

Talán csak magamban nem hiszek

eléggé.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"

K.B.Gabor

Elutazott

Liro tegnap elutazott, nagyon messzire. Egy hétig nem találkozhatnak, de ezért nem voltak szomorúak. Liro is és Zibor is a busz ablakán keresztül nézték az elvonuló tájat, s bár több száz kilóméterre voltak egymástól, mégis úgy érezték, mintha egymás mellett lennének. Az óra iszonyatos lassúsággla kezdte kiketyegni a perceit, s a hétnyi távollét sehogyan sem akart elmúlni. Zibor már öt napja feküdt mozdulatlanul az ágyában és csak hagyta a gondolatait messze, messze repülni. Az ablak előtti fenyőfa ma is elkezdte rendszerintí ringását, a kóbor macska már kora reggel óta ott ült a harmadik ágon. Úgy dél körül egy hatalmas széllökés megrázta a fát és a macska abban a pillanatban lezuhant az ágról. Zibor ezt nem láttam, mert az ablakon kinézve csak a semmibe bámúlt és csak Liro bírt gondolni.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Csak egy levél?

Mit írnál a legszebb szerelmes leveledbe? Nehéz... Ha tehetném minden benne lenne haragtól a gyöngédségig. Valami olyat írnék amit csak az angyalok tudnak, vagy amit csak a tündék értenek, de csak egy valaki tudja elolvasni, benne lennének a legszebb fák és virágok, az összes illat és a legfinomabb ízek, a tökéletes vagy legtökéletlenebb formák, és színek. Jó, tudom, tudom... ez egy kicsit kislányosan hangzik... De most komolyan! Mi állhat a világ legszebb szerelmes levelében?

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Utazás

Liro és Zibor ma körbeutazták a világot is, miközben sokmindenről beszélgettek.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Határeset

Soha nem voltam nagy barátságban a mozgás színázzal de mégis már megérem a második előadásomat belőle. Hogy miért nem voltam bartátságban? Cspán azért, mert úgy éreztem, hogy a mozgás nem tudja helyettesíteni a szavakat. Sajnos, nem sajnos de rájöttem, hogy helyettesíteni tényleg nem tudja, hanem egy újabb kommunikációs formát hoz létre. Ettől még nem lett a mozgásszínház a szivem csücske de legalább most megpróbálok rajta keresztül kommnikálni. A Döbrei Dénes által rendeződő következő Határeset című előadásunk nem egy összefüggő történet hanem különböző érzések, pillanatok és látványok tömkelege Danyi Zoltán szövegeinek felhasználásával. Ha majd látom az alagút égét akkor még szólok, de most nem tudok mesélni róla.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Az álom

Zibor megébredt. Még sötét volt a szobában, csak a számítógép hangja töltötte ki a szoba csendjét. Lirót sehol sem találta. Kutatni kezdett az emlékeiben és egyszeriben minden világos lett. Már látta a mosolyát, az arcát, a testét, érezte a bőre illatát és a teste melegét. Teljes nyugalommal szenderedett vissza az álomba.

Reggel amikor Liro felébret, Ziborra gondolt, hogy mit csinálhat. Zibor bizony mélyen aludt és játék meg Liro forogtak gondolatai körül. Tudta hamarosan találkoznak és nem válnak el sohasem.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Electric boogie

Ez iiiiiiigen!

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

Hópehely

Lironak mennie kellett, Zibor nem szivesen de engedte elmenni, mert tudta, hogy vissza jön hamarosan. Kint hatalmas hó hullt és Zibor csak ült és a havazást nézte. A lehulló hópelyhek mindegyikébe Liro arcát látta. Azt kívánta bárcsak ő is hópehely lehetne és a lány után repülhetne. Így telt el az este, várakozásban.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor

A dolgokat nem irányíthatjuk

Ma rájöttem... A dolgokat nem lehet irányítani, A dolgok önmaguktól működnek. Sajnos nem sajnos de ez így van. És talán így jobb is...

Liro ma játszani akart. Feszülten figyelte a monitort, hosszú órákon keresztül csak várt és várt amíg Zibor megérkezett és a játék kezdetét vette. Mindent játsztak. Szerelmet, szomorúságot, boldogságot s ki tudja még mi mindent. Aztán belealudtak a játékba. Édesen, szerelmesen és vágyakozva, egymás karjában több ezer éven át, vagy talán a világ végéig aludtak.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"
K.B.Gabor