Pfffff

Sok hibád, hibáz s hiába atombombáz, mégis arany a láz, mely megbabonáz.

Lökhárít ő, mint lökhárító, a lottó sem segíti mert lök s hárít ó.

Kiváltképp keresi kenyerét s közben mutatja a tenyerét, -még fér zsé belé-

Máris kezdődik a zsémbelés, mindezt befejezve indulhat a zsebelés,

Az utca másik oldalán. Egy lány oldalazva járkál,

Miközben a szeretet, erős szereket keresget, néha csak feneket vereget,

A srácon négy-hat-nyolc ráncon kívül az élet nehéz súlya is nehézkedve ráül.

Találkozók a parti sétányon soha nem lépnek túl a party fényáron.

Dönt és szól mától enyém vagy, míg nem változtat ezen a vágy,

A válasz sem marad hasztalan, megtörténik minden este egy asztalon.

Gyerekes, gyermeteg, gyereket nevelnek, miközben szegénynek neveket keresnek,

Géza? Béla? József? Ajtony? Bár ne léptek volna be az ajtón.

De az a hely csak magát kínálta s a szoba közepén ott volt a kávézó asztalka...

Mára, egyre másra felfénylik még az a lámpa, mely nem hagyja őket megnyugvásra.

A hibát másban nem találva, magát a srác földhöz vágja,

Átkozva a napot, melyen árva együgyű butaságba torkolva a lány fenekét percekig markolta.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus" K.B.Gabor

Nem ígérek semmit!

Én nem ígérek semmit, mert nincs meg mindenem hozzá. Én nem akarok édes álomba ringatni, mert nem én rendelkezem az ágy felől. Én  nem hazudhatok semmit, mert nem ismerem még az igazságot. Én nem akarok helyet változtatni, mert félek tőle. Én nem akarom elveszteni a legjobb barátaim... mégis megtörténik. Én csak annyit tudok, hogy amit elkezdtem az be is fogom fejezni, ha siker, ha bukás a vége. Én csak annyit tudok, hogy az MC-nek a dolgát kell tenni...

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus" K.B.Gabor

Logó

Istenem, mindenki milyen arrogáns és tudálékos lett.

Végre lett Szinkron csoport logó:

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

Mintha nem a régi voln(ál)ék

Márciusban írtam utoljára. Az jó sok. Azóta sok minden történt, nem részletezem mert nem fontos. Úgy döntöttem újra visszaállok a blogolásra. Vagy azért mert hiányzik, vagy csak mert rendet kell raknom az életemben. Mostanság borzasztóan unok mindent, a munkától, a pihenésig. A tegnap azon tűnődtem, hogy vajon mi jár egy most végző diák fejében, hogyan látja a dolgokat és, hogy én anno, hogy gondolkodtam. Ez csak azért jutott eszembe mert egy banketten voltan, és valahogy azt éreztem, hogy ezek a diákok nem tudnak élni, vagy legalábbis nem találnak egy utat maguknak. Egy sráccal ismerkedtem meg aki nagyon szimpatikus volt egy igazi multilateral dezvoltat :), jó neveléssel, jó humorral, jó érzékkel megáldva. Olyan jól eső érzés volt, hogy akadnak az új generációkban ilyen emberek. Nem akarok én senkit bántani, de mégis olyan furcsa ez az egész. Nem tudom, hogy én változtam-e vagy a világ de nem jó irányba.

Ki kellene mozdulnom Gyergyóból, de sajnos még nincs időm rá. Valami csendes hely hiányzik, de most rögtön!

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

In memorian Selyem András

http://www.myspace.com/csangotango

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

Románia, a lehetőségek hazája.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

MIndenkorok legszebb sorai

Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És ahol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

IARTĂ-MĂ, MAI MULT NU POT SĂ-ŢI DAU. IARTĂ-MĂ. MĂ SIMT FOARTE PROST...

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

Vagyok

Vagyok, Aki Vagyok, járok az Úton, Amin járok...

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

Faragó eltűnik ma!

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

Egy lánynak, egy embernek, egy volt "talán" barátnak, vagy annak aki úgy érzi

S míg az elme embertáncát járta,

Addig sütött nap a gyönyörű szádra,

Elborítva sötét, árnyékos zugokat,

Kél, mert kélnie kell.

Választ nem talál, sem kéz sem láb,

Mégis szüntelen a kérdés mely éget.

Néha lehoznám a csillagot,

Csak ismerném, a gondolatot ami vezérelt.

Fuss, míg nem ér mi legjobban fáj,

Fuss, míg találsz helyet, hol van otthonod.

A félelmet megvetem, s mondandóm elveszíti

Mindazt amit az Isten ruházott rá.

Ámított perc mely oly kínos,

Viselt dolgaink lemezbe zárva,

A megszokás örömét a sutba...

S minden kél, mert kélnie kell

"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor