"Csak olyan istenekben hinnék akik, akik táncolni tudnak."

2011. január 18.

Egy lánynak, egy embernek, egy volt "talán" barátnak, vagy annak aki úgy érzi

S míg az elme embertáncát járta,
Addig sütött nap a gyönyörű szádra,
Elborítva sötét, árnyékos zugokat,
Kél, mert kélnie kell.

Választ nem talál, sem kéz sem láb,
Mégis szüntelen a kérdés mely éget.
Néha lehoznám a csillagot,
Csak ismerném, a gondolatot ami vezérelt.

Fuss, míg nem ér mi legjobban fáj,
Fuss, míg találsz helyet, hol van otthonod.
A félelmet megvetem, s mondandóm elveszíti
Mindazt amit az Isten ruházott rá.

Ámított perc mely oly kínos,
Viselt dolgaink lemezbe zárva,
A megszokás örömét a sutba...
S minden kél, mert kélnie kell


"A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus"K.B.Gabor

Nincsenek megjegyzések: