Liro úgy csicsergett ma akár egy kismadár, a hangja frissebb és üdébb volt, mint bármikor. Zibor csak halgatta és majdnem gyönyörbe fult. Az idő és a világ újra kitágult és egyre csak tágult és tágult. A nap fényesen sütött be a szobába, a kristálypoharak mintákat vetettek a falra, a színek összekavarodtak és egy leírhatatlan keverékké olvadtak. Odakint minden elhallgatott és a csengő hang beterítette a szobát. Sokáig beszélgettek volna ha Zibor nem töri meg a beszélgetést és sietőssé nem teszi a táovzást. De sajnos mennie kellett, de ez nem törte meg a kedvüket, hiszen a világ ott abban a pillanatban megállt és a következő találkozásig, bármi történjen is el nem indul.
K.B.Gabor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése