A latvany es forma

Nem hagy nyugodni nehamy napja az a gondolat, hogy irnom kellene egy eloadasrol de, nem igazan tudom eldonteni, hogy mit. Talan nem ert meg bennem az eloadas vagy csak egyszeruen nem kell irnom. En ugy dontottem, hogy azert nehany sort igy is ugy is irnom kell rola. Az eloadas Az Amor omnia, az eloadok pedig a temesvari Csiky Gergely Allami Magyar Szinhaz tarsulata, renzezte Peter Pashov és Zheni Pashova.

Amor omnia

Zeneszerző

Cári Tibor

Jelmeztervező

Albert Alpár

ügyelő

Deák Irén

Fotók

Nagy József

Szereplők:

Kiss Attila

Kocsárdi Levente

László Pecka Péter

Lőrincz Rita

Magyari Etelka

Molnár Róbert m. v.

Molnos András Csaba

Szilágyi Ágota

Tar Mónika

Tankó Erika

Nagy Sándor

Páll Anikó Katalin

Vass Richárd

A marosvasarhelyi eloadas utan, furcsa erzesem tamadt az eloadassal kapcsolatban. Rengeteg elmenyt es izgalmat ad es megis mintha hianyozna belole valami. Az udvarhelyi eloadas utan, amit persze nem a megfelelo kornyezetben kellett jatszaniuk a szineszeknek, (erthetetlen okok miatt) mar kezdett kikristalyosodni nehany problemam az eloadassal kapcsolatban. Az elso es legnagyobb problemam az az ismetlodes volt. Arra gondolok, hogy nehany helyen tulnyujtott jelenetek kisse lassuva es unalmassa teszik az eloadast egy ido utan. Persze minden jelenetben megtalaltam azt a friss dolgot ami lekotott, csak sajnos nem elge hosszu idore, sajnos a jelenetek tulnyujtottsaga miatt lankad a nezo figyelme (ez meg tudjuk, hogy hova vezet). A masik problemam az pont az ami onmagaban az eloadas mozgato rugoja. A fenyek..., illetve az arcokra eso fenyek. Valahogy elvesz az erzelem a fenyek mogott vagy miatt. Neha hianyoltam az arcokon az erzelmeket, amik persze ott voltak (vagyis gondolom ott voltak) csak a fenyek miatt ugy tunt mintha nem volnanak, ettol olyan gepiesse teve az szineszeket. De onmagaban egy gyonyoru eloadaskent marad meg a fejemben az Amor omnia. Mindenkinek batran tudom ajanlani aki a latvany es forma rabja, es nem csak.




Egyutt egy ekezetek nelkuli vilagert!
K.B.Gabor