Hányok magamtól és attól is, hogy nem tudok normálisan kezelni helyzeteket. Egyszerűen meg szeretnék menteni mindent magam körül de mindig elvesztem azokat amiktől egy pillanatig nem akarok tudomást venni. Egy bunkó vagyok! Nem tudok, nem merek és nem is akarok magamról beszélni lehetőleg senkivel. Nem tudom a problémáimat megoldani, nem tudok emberekkel emberül bánni. Mindent meg akarok úszni mert úgy könnyebb, lusta és hanyag vagyok. Mindent felégetek magam mögött ami abban a pillanatban nem fontos de fontos lehet - és az is- számomra. Liró és Zibor meghalt! Már erre a két névre is haragszom, sőt mindkettőt gyűlölöm pedig szeretni akarom. Semmi sem fontos számomra csak a most. Nem érdekel sem jövő, sem múlt, mert nem látok értelmüket, mert akkor a világnak változni kellene ha figyelembe venném ezeket. Nem akarom figyelembe venni, nem érdekel és félek is tőle... Rossz ember leszek. Nem akarom de nem vagyok hajlandó és nem vagyok képes változtatni ezen. Felégetek mindent magam körül mert így könnyebb. Utálok mindenkit mert hazudik és utálom magam mert hazudok pedig ezt sem szeretném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése